tartozom ennek a kis tortenetnek a teljes kozlesevel, de eddig amiota visszajottem latastol vakulasig dolgoztam napi 11 orat. ma este egyedul vagyok, C elment szocializalodni, en meg mindjart olvasagatok egy kicsit, mert holnap az egyik kornyekbeli filmklubban tartok eloadast A vadasz ejszakaja (1955) cimu nagyszeru film elott, de meg mindezek elott elmondom nektek mi is a palya.

a vago kurzus utan megtudtam, hogy az intezmeny indit egy hosszabb, sokkal komolyabb kurzust. hat honap, aminek 1 otode kepzes, a maradek meg kihelyezett gyakorlat, penzert. biztattak, jelentkezzek, ott a helyem. marmint az intezmeny mukatarsai. le is adtam a lapot 250 masik jelentkezovel egyutt, es ebbol elvileg hat embert vettek fol. engem attettek az elso ket szuron, es csak a harmadikra, az utolsora hivtak be, az interjura. ez eszmeletlenul biztatoan hangzot, foleg azert mert amire en jelentkeztem, a vagoi kepzesre (2 hely vagoknak, 2 hely kamerasoknak, 2 hely producereknek, igy allt fol a dolog), arra csak ot embert interjuvoltak meg, ergo, mar az indulasnal 50 szazalek eselyem volt a bekerulesre – ezt mondta a koordinator. ami tudva azt hogy 250en jelentkeztunk, hihetelenul jol hangzott. amikor otthon voltam errol meseltem nektek. azt hiszem ertheto miert is voltam bizakodo.

miutan hazajottem egy nappal kesobb kaptam a hivast hogy nem vettek fel. nehez elmondanom, milyen szivenszurast ereztem ekkor. nagyon konnyu volt beleelnem magam abba, hogy itt most nekem akkor minden rendben lehet nemsokara. kiabrandito es elkeserito beszelgetes volt ez telefonon, ami utan eszmeletlen ureseget ereztem. nehez volt elhinni mindezek utan ami elhangzott. (tenyleg nagyon sok biztatast kaptam). ez az uresseg idovel duhbe csapott at. most ezt a duhot es elkeseredest igyekszem elengedni es elfogadni azt hogy hol is vagyok megint, hogy ismet nehez dolgom lesz azzal hogy meglepjem a kovetkezo lepest. sokszor mondjak hogy a duh tulajdonkeppen a felelem termeke. el tudom ezt kepzelni. elfogadhatonak tartom magamban azt az erzest, hogy annyira epitettem erre a leetosegre, hogy az ujboli magamra maradasomban azt erzem nagyon nehez lesz nekiveselkednem ennek a kegyeteln iparnak, az idealjaimat kovetnem es valoszinuleg tovabbra is ehberert huzni az igat, kozben meg tanulni, tanulni es tanulni. amikor belegondolok, meg mindig remeg a gyomrom, duhhel vegyes felelemtol. nagy veszteseg amit most elszenvedtem, es nem konnyu tovabblepni.

orom az uromben viszont, hogy vannak B tervek, nem is egy. es amennyire tundak annyira segiteni fognak nekem ket es fel honapnyi munkagyakorlatot talalni, meg akkor is ha ez nekik extra ido es neregia. illetve mindettol fuggetlenul mehetek es hasznalhatom a vagoszobat, gyakorlaskeppen. ezzel termeszetesen elni is fogok, jo hogy! csak azt kell megvarjam hogy a dolgok kicsit elcsendesedjenek bennem, kipihenjem magam, felallasba menjek at a bioboltban, legyen idom a munka vagy gyakorlatkeresesre es a kovetkezo lepesek kigondolasara.