ma megismerkedtem emmevel. ez eleg viccesen alakult…
abban egyeztunk meg tegnap este, hogy amint fontvagyunk kuldunk egy smst a bentieknek, hogy johetnek a satorba felfedezni minket. akinek nem mondtuk volna, C tesojaek lakasa nagyon pici, igy mi a kerben, egy nagy satoban lakunk ezen a nyaron – leteszteltuk, tokeletesen megfelel 🙂 szoval ebredes reggel hatkor (mert ugye az otthon mmar delutan harmat jelent, igy nehez volt annal tovabb aludni), jeleznenk de nem tudunk, mert egyik telefonunk sem mukodik a harombol. szoval elkezdtem olalkodni a haz korul, belelskelodni az ablakokon, jelezni probalva a szuloknek, lehet jonni, de meg mindannyian a felso szinten voltak (emme nem tudott rola hogy en is jovok, ugyhogy elotte sem akartam lebukni). tanacstalansagomban egy zold polot feszitettem ki a sator melle, hatha raneznek amint lejonnek es veszik a zold jelzest, szabad jonni, meglepni minket a satorban.
vegul ez sem jott be, de egy pici meglepetest azert okoztunk, ugyanis amikor emme eloszor meglatott minket, alig akart szolni. csak mosolygott, meg somolygott (ha lehet ezt mondani), aztan lassan elkezdett baratkozni a gondolattal, hogy minden oke, csak a csalad most kicsit nagyobb.
remek napot toltottunk egyutt, leginkabb relaxaltunk.
emme tunemenyes:
okos
szep
vicces
hallgat arra amit mondanak neki
en nem is tudtam,hogy ilyen gyerekek is vannak. meg jatszottunk is egy kicsit egyutt.. o szemelyesitette meg az osszes lehetseges plussallatot aszobajaban (van vagy 80 db) en meg tigrist micimacko haverjat. es tigrisnek bemutatkozott legalabb egy tucat kepzeletbeli szemelyiseg. annyi babacucca van emmenek, hogy nehanyert egyenesen le kellett merulnie a tobbi koze, majd csinalok kepet errool, aztan folkerul a blogra