transamerika

nagyon sok minden teljesen mas itt. rohanas. leginkabb ez hatarozza meg. meg fel sem tudtam hivni a szuleimet skypon amioa itt vagyok, de igazsag szerint aludni sem nagyon tudtam. jetleg. mondjuk azt hogy ket-harom orat alszok ejszaka, egy kettot meg valahogy becsempeszek a delutanba. amugy meg a kajalasi rutinom is teljesen felborult, egy csomoszor vagyok ehes, de meg bevasarolni sem volt idom elmenni. tudom, most akkor erre mindenki felhuzza a szemoldoket, hogy megint le fogok fogyni, jobb ha vigyazok. tudom, igyekszem, amint lehet me is fogom tenni.

ma megneztunk ket hazat, egyik sem jott be, holnap megnezunk hat masikat. elegge hiperaktiv az ingatlanpiac, hiszen evkezdes van, itt egy csomo diak, mindenki lakast keres, mindenki lakast ad ki. szoval steven vegigtelefonalta a reggelt, en meg csak probaltam lepest tartani, majd kidoltem az agyra ti percre, amibol masfel ora lett.

van egy csomo mas valtozas is. amerikaban alig udtam igazi kapcsolatot letesiteni az emberekkel. C egyik baratja sem vette igazan arra a faradsagot, hogy foglakozzon velunk. persze kint is eltunk a francban, jo messze a varoskozponttol. akik meg meglatogattak minket, hat vegulis volt aki kivancsi volt ram, mint C uj ferjere, de hogy oszinte legyek, volt olyan, akivel jol elfecsegtem ugyan, de egy szemelyes kerdest sem tett fol egesz nyaron. mondjuk a negy talalkozas alatt, amikor szerencsenk volt egymashoz. itt mar elso este viszonylag szep ivu beszelgetesekete folytattam vadidegenekkel. azota meg meginkabb, sot ugy fest lesz is par ember aki tud nekem filmes berkekben segiteni. ez elegge fura, ebben az ertelemben is mondom azt hogy nagyon gyorsan alakulnak a dolgok itt. de tudom,