nahat, a gyakornoksagrol lecsusztam sajnos. kedd este erkezett a hir es azota nem nagyon tudtam irni. mindegy, azzal hogy a gyakornoksag kiesik, nem kell vacillalnom a ket ut kozott (disrtibution – production) ami egyebkent egy eleg nagy valasztolepes lett volna. ezt meg fogom irni srcok, mert azt hiszem erdekes kerdes elegge.
egyeb fronton meg ugy fest, hogy dolgozgatok, de a karacsonyi periodus a koltoztetes szempontjabol nem tulzottan nyuzsog itt angliaban. egy apro, ipartelepi irodaban csucsulok a nap jobbik reszeben, kicsit szurrealis, de jopofa, es telefonalgatok ennek annak. tablazatokat vezetek a szamitogepen, papirokat tartok karban. elegge laza, egy bajal, hogy mint atinak, nekem is korna kell kelnem, reggel fel hetkor, ami meg annyira nem is lenne baj (csak persze ez homlokegenest mas mint az eddigi honapok (a munkanelkuli vagy kocsmas idok, ahonnan 4 korul erek haza mindig, hajnal 4)), ami sokkal bajosabb, az az hogy neha masfel es altalaban plusz 15 percet utazok a londoni metrokon. csucsforgalomban. olyan mint egy nyomorgo allatkert. ide is (most munkabol irok) meg haza is. szoval legondolkodtam, es a tovabbiakban, szigouran kornyeki, vagy kozeli munkakat celzok meg. mert ez valami iszonyat onszivatas.

az is kiderult az utobbiakban, hogy dec 25en nincsenek jaratok az orszagban. megall a kozlekedes. ez nagyszeruen hangzik, rafer erre a kaoszra, de az a helyzet, hogy igy hugom nem tud hazajutni karacsony masnapjan, amikor dolgoznia kell, igy nem is tud jonni majd egyaltalan. ez pedig szinten szivas, igazi, emberes nagy szivas. mar harom eve egyedul karacsonyozik, es most ez nagyon jol kijott volna, ha egyutt tudjuk tolteni azt a par napot. de sehogy sem jut haza idoban. autoval meg iszonyat, 200 km, szoval legalabb egy kis vagyonba fajna Karacsonykor egy fuvar. es persze mi is dolgozunk Cvel. C 24-en este hatig, en meg 25-en.