szombat delutan. urasjarat. kint mar sotet van, en meg itt bent a fotelben huzom az idot, kuldozgetem a leveleket, olvasgatok, mielott meg el kellene menni megint dolgozni a britanniaba. ma jobbara csak setaltam, probaltam beterni nehany charitybe, megnezni, hatha duzzadt nemileg a lemezallomany igy karacsony utan. eleg vicces, van ahol egy font egy lemez, van ahol fel font (de a deal az hogy ha kettot veszel, a harmadik ingyer van), es kepzeljetek talaltam egy helyet, ahol 20 penny egy lemez. ez most azt hiszem otven forint korul van. tenyleg, meg is nezem, hogy all most a font.
hat, ez siralmas es vicces es nagyszeru is egyszerre. kepzeljetek egyaltalan nem erzodik itt az orszagon belul az inflalodas hatasa. semmi nem lett dragabb hirtelen, nincs panikhangulat, csak tobben jonnek kulfoldrol vasarolni londonba, mivel ugye olcsobban lehet fontot venni. C szerint azert lesz jo ez az egesz folyamat, mert vegre megtanitja a briteket arra, hogy ok is csak halandok. nem fog automatikusan megduplazodni a penzuk ha elmennek egy masik orszagba nyaralni. es ennek mar epp itt az ideje.
en azt hittem, hogy majd jol folmennek az arak, hogy majd jol meg lesznek szorongatva az emberek, de nem. ha valamerre akkor inkabb lefele mennek, Steven szerint. foleg a lakas arak. jaj, bonyolult dolgok ezek, nem ertek en hozzajuk, foloslegesen pofazok is. inkabb elmegyek mindjar poharakat szedni.