sorultem, mint majom a farkanak (ezt a kifejezest sosem ertettem) amikor folvettek a vagokurzusra. most is orulok, illetve kicsit jobban is latom a helyzetet. szoval nagyszeru meg mindig ez az egesz, csak el kell aruljam, elegge oregek a masinak amiken dolgozunk. hm… hogy is lehetne jol megkozeliteni. szoval igazi tisztes vagogepek a multbol, betelitik az egesz szobat, nem ketseg sok mindent megeltek mar, de sajnos egy kicsit el is jar folottuk az ido. ma mar nem hasznalunk floppyt. se kicsit, se nagyot…

amugy mukodnek, szepen, eppen egy Clive Owen filmet vagunk rajta. arrol szol, hogyan menti meg nehany rab lelket egy bortonben az hogy rajonnek, a kerteszkedes nagyszeru dolog. hogyan nyernek kerteszversenyt. hogyan gyujtja fol egy rosszakarojuk a kertitorpeket… esatobbi…