sem lustasag sem ihlethiany nincs a hosszu hallgatas mogott, hanem mint azt tudjatok egy rovid kesztolci tartozkodas, es mint azt sejthetitek, az itteni visszailleszkedes konnyunek azert nem mondhato elso fel hete. ami most hozzaad a dologhoz az meg az hogy Cnek viszonylag sokat kell hasznalina a gepet. raszoltak ugyanis hogy be kell fejezze a magyarorszagrol szolo blogjat, amit negyedkesz allapotban prezentalt anno az illetekeseknek, akiktol 2000 dollar osztondijat kapott anno. azt hitte megussza, hat most utolertek. ugyhogy most rohamtempoban irja gondolatait magyarorszagrol, es remeljuk a legjobbakat.
in the real news:
nagyon jo volt az egy het otthon. azt hiszem sikerult egy kiscsit helyreraznia megha most csak egy rovid idore is. jo volt nem lemenni szegedre, hanem csak kesztolcon tolteni, visznylag barati tempoban a hetet.
jo volt es persze rossz is volt egyszerre latni mamamat, akin meglatszik mar az elso kemoterapia. errol most nem mondanek semmit. azt hiszem sajnos sokatok tudja mire gondolok. ettol fuggetlenul a legjobbakban bizunk, de nem konnyu sajnos.
azt hiszem szuleim miatt volt a legjobb otthon lenni. igazan jokat beszelgettunk, szorakoztunk, targyalgattunk komolyabb dolgokat, foztunk, ittunk. mondanom sem kell, hogy az elozo bejegyzesben megmutatott oklevel nem veletlen, nagyon jol sikerult kellemes nyari sillerrol van szo. igazi kedves szomjolto. de errol szerencsre nem csak en hanem dani, nossy, benyo, balint is meggyozodhetett. illetve az itteniek is, akik kozul persze leginkabb gergo velemenye volt a fontos (tudjatok a rezidens borszakerto a lakasban) szakmailag, a tobbieke meg baratilag. mindenki dicserte es itta (gyorsan) a voros es a roze koze eso bort. persze sokat nem tudtam hozni, de azt nagyon megerte.
az altalanossagokon tul: nagyon jo volt az utolso nap kirandulni egyet a helyi kis dombokban. csak amolyan setanak idnult a dolog, de persze piszok nehezen tudtam ellenallni annak hogy felmenjek a kedvenc kilatomra, a ketagu hegy egyik ormara. nagyon fura volt erezni egy azt hogy mennyivel konyebb otthon (marmint kesztolcon) levegot venni, hogy a dombok es hegyek korul mennyire valosagosnak ereztem a dolgokat. sokkal igaziakabbaknak tuntek mint a londoni aszfalt, ezek a mesterseges parkok (amik persze gyonyoruek, es nagyon fontosak itt), vagy a tulzsufolt metron valo utazas elsizgeteltsege. nagyon megnyugtato volt ott setalni. azt hiszem sokkal hosszabb orakat tudtam volna ott csatangolni, de most csak egy fel delelottre volt ido.
mindezek mellett ugy erzem az otthoni helyzet rettenetes. csak kesztolcon toltottem az idot, igy a munkasreteggel dumaltam, akik jellemozen egesz eletuket vegiggurcolik, 18 eves koruktol kezdve. mindossze a vasarnap volt az amikor egy masik perspektivaval talalkoztam, amikor is szegedi baratokkal voltam korbeveve, akiknek tagadhatatlanul tobb lehetosege van munkaugyben, tanulasugyben, mint a kesztolvieknek. ne ertsetek felre, ezt teljesen jogosnak erzem, mind megdolgoztatok erte, es olyan elmek is vagytok akik erre szulettek. csak azt akarom hangsulyozni, hogy azok akikkel beszeltem ezen egy heten jellemzoen nem ebbe a retegbe tartoztak. autoszerelo, patikus, alt iskolai tanar, tv szerelo, vastelepi munkasember, bolti elado, gyari munkas. szoval a kisember.
hat amit magyarorszagon elvernek ezeken az embereken, az nekem most felelmetes volt. amiota az eszuket tudjak, dolgoznak, es semmi, de semmi biztonsagot nem erezhetnek a sok evi robot utan. ami keveset meg a munkajukert kapnak, azt is nagyon kis valasztasi lehetosegek kozott koltik el.
ezt egy kicsit kifejtenem: most hogy amerikaban es londonban is van mar nemi elettapasztalatom, igy amint hazamentem iszonyat beragtam arra hogy itteni arakon van minden (tescoban, helyi cbaban, maszek zoldsegesben, helyi bioboltban vasaroltam (ezt csak az utolso nap talaltam meg dorogon)) , ami azt jelenti, hogy miota eljottem (8honapja) legalabb 150 fronttal emelkedtek az arak. a masik eszmeletlenul duhito dolog mindezeknek a minosege. a kisfalum kozponti boljtaban a zoldsegek olyan allapotban voltak, amit itt mar egyenesen a kukaba dobunk, a tescoban meg ugyan ragyogott, de rettenetesen plasztik ize volt valojaban. amolyan felfujt lufinak tuntek a a termekek. a masik dolog ami bosszantott az a vevo – kiszolgalo viszony eszmeletlen visszassaga, de persze ezt is csak azert erzem most mert szerencses vagyok, hogy ezt erzem. nem csak azert van, mert az itteni vevoszolgalat igenis a vevot teszi a bolt urava, nem pedig az eladot, hanem azert is mert most ugye en is eladokent dolgozom.
sokat, piszokul sokat mondhatnek, van bennem egy csomo erzes amit meg szeretnek osztani, de meg en is csak dolgozom fol. ami a legfontosabb hogy vegre jokisfiu voltam. azt hiszem megtalaltam a hangot a szuleimmel, es erre mar nagyon vagytam egy ideje. nagyon megerte hazamenni!