C belinkelte egy kommentbe a kepeket a kertrol. ha valaki meg nem bukkant ra, ime!

tovabba:hugomnal voltunk nem egeszen egy napot. rovid volt, de fontos, mert tudtunk szemelyesen beszelni arrol, mi zajlik most otthon. hat sracok es lanyok (akarom mondani, lanyok es sracok) egyre nehezebb a helyzet. elkepzelni sem nagyon tudom edesanyam min mehet keresztul, de eszmeletlenul nehez neki most, hogy az elherapodzott rakkal kuzdo edesanyjat apolja.
(koszonom mindannyiotoknak akik tanaccsal es segitseggel voltak eddig vagy lesznek ezutan valamikor.)

ezert nem irok mostanaban. elegge intenziv dolgok zajlanak az eletemben. itt is, otthon is. no persze nem minden borult sotetsegbe, nagyszeru dolgok is tortennek, pl kezdek megismerkedni a blues-zal, kapok fizetest nemsokara es nagyszeru dologra fogom kolteni, es van meg egy amirol most nem beszelnek.

huh, latjatok, elegge szetszort vagyok. ehhez hozzaad az hogy nem csak tokodi mamamat emeszti fol a betegseg, de most a kesztolic mamamat is megtalalta a baj. a magas vernyomas. nem eleg jo ez a szo, hogy magas vernyomas, inkabb azt kellene mondanom, hogy az eszmeletlenul meredeken egbeszoko vernyomas. ugyanis egyik este azt vette eszre, amikor kint ult a kerben, hogy az erek elkezdenek duzzadni a kezen, rosszul erzi magat, zug a fule es a tobbi. valahogy belemaszott az agyba, magaratekert egy vizes torulkozot es megmert a vernyomasat. hat beszartok, ketszazhetvenes vernyomasa volt. aztan valahogy elaludt es reggelre nem halt meg (ezt igy megbeszeltuk egy telefonbeszelgetesben) hanem lement a vernyomasa szaznyolcvanra. jo volt vele beszelni, es elmondani hogy nagyon orulok annak hogy tudunk beszelni.

elegge kimeletlen idok jarnak a csaladomra. remelem jo dolgokat is tudok majd irni mar valamikor.