Nikolai. filmvago, aki szomszedsagban lakik. no hat o ajanlotta fol tegnap, hogy tanuljak meg vele vagni. ha gondolom, barmikor atugorhatok gyakoroloni egy kicsit. ez az egyik teljesen meglepo fejlemenye a bolhapiaci ismerkedesnek. a masik hogy megismerkedtem az lokalis muveszkozosseggel vegre.
hackney wick, amirol meseltem nemreg, egy teljesen szurke, iparnegyed szeru helyszin, ahol elhagyott raktarepuletek sorakoznak, neha egy egy bolttal megszakitva. valamikor regen ezek az epuletek squatok voltak, mara viszont teljesen berendezett alberletek, ahol 30as kora 40es eveikben jaro muveszkozosseg telepedett meg. irok, fotosok, filmesek, szineszek, diszlettervezok, vagy eppen egy punkzenekar dobosanak festo allatorvos.
nagyon olyan erzesem van, hogy megtalaltam a londoni portlandet. eszmeletlenul szines, es vegtelenul kreativ kozosseg, mesteremberek, es eloadomuveszek. portlanddal ellentetben viszont, ahogy azt C megjegyezte sokkal nyitottabbak es baratsagosabbak az emberek mint amerikaban. ott is eszmeletlenul nagy kozossegerzet volt a levegoben, de valahogy mindig oda futott ki a dolog hogy a fiuk es alnyok sajat magukrol es a politikarol beszeltek. nehez volt ezt a kettot osszegyeztetni nekem, de ettol fuggetlenul is remek erzesek maradtak meg bennem portlandrol. meg is irtam oket anno: 1, 2, 3.
nagyon nosztalgikus volt a latogatasom a szomszedsagban. ugy erzem megvan ott egy csomo minden amit hianyolok portland ota, illetve amiket hianyoltam portlandban.