jaj, istenem. uh, nemreg annyira felboszitettek, hogy le kell irjam.
a sok hazajaras mostanaban, meg nemi szuloi segitseggel is, sajnos rendre visszatett a 200 font kornyekere, aminek vegul is orulok, mert lehet rosszabb, futhattam volna mar ki teljesen is a penzekbol, es elhetnek kunyeralt apropenzen ha nem lenne munkam. de szerencsere ven. amit vartam tole, hogy rendbe teszi majd eziranyu gondjaimat, az sajnos tovabbra is tolodik a vegtelenbe.
nem nagy a baj, szo sincsen rola, csak azon kell kapjam magam hogy lassan itt leszek az elso ev vege fele es nem engedtetik meg nekem hogy rendezzem az ugyeimet. nem okolni akarok, barkit vagy barmit is ezert a karmikus ordogi korert, csak nyalogatom az onerzetemen esett sebeket.
azt hiszem ennek az evnek a legnagyobb tanulsaga ez. hogyan lehet adossagban, a kiadasokat orlangon tartva tulelni. mindig is irtoztam ettol, de el kell fogadjam hogy london es az uj elet egy hosszu tavon megterulo befektetes, es nagyon sokat kell vltoztatnom magamon, ahhoz hogy jol viseljem.
a have 50-60 fontnyi gyogyhatasu termek (amit meeg igy is olcsobban kapok mint az egyszeru halando, akinek nincs 33% kedvezmenye), a nemreg bevasarolt bicikli (ami vegeredmenyben sporolast jelent amig el nem lopjak), es az otthonletek mellett (amik szerencsere nem a repjegyek miatt fajtak, hanem a kihagyott munkanapok miatt), most ujabb boszorkanyossaggal nezek szembe.
a legutobbi otthonlet alatt gyotort a fejfajas, amit fogfajas kovetett, majd egyszercsak beletatogtam a tukorbe es meglattam a problema gyokeret, a felszinre toro bolcsessegfogat, amely jelen allapotban mar ugy fesziti szejjel a bal felso fogsoromat, hogy tisztessegesen meg is ijedek minden alkalommal. erre a problamara mult szombaton eszmeltem ra, es ekkor akadtam ki. elkezdtem nezni a jegyeket haza, mikor is lehetne, mennyibol, es a hajam egnek allt a szamoktol. julius augusztus. szezonarak. mint a villamcsapas jott a felismeres hogy ez igy nem fog menni, es nem tudom mit tehetek. az allandoan jelen levo es novekvo fajdalom zavart, annak az eselye pedig hogy most szetroncsolodik a fogsorom egynegyede.
rogvest kutatni kezdtem az itteni lehetosegeket, no persze csak egy gyogysor utan, es kiderult hogy vegulis kivitelezheto egy kivetel itt londonban is. masnap reggel pedig elkezdtuk az izzadt telefonalast, es csodak csodajara be is kerultem aznap fel 12re egy nemet doktornohoz keletlondon sziveben, hackney centralban, ami a mocsokrol, buzrol, a tomegrol, a forgalmi dugokrol, es a rengeteg gyanus alakrol ismeretes. a rendelo ahova beleptem, sem volt sokkal szivmelengetobb: hetvenes evekbol maradt rongyos plakatok a falon, pici varoszoba muanyagszekekkel, a recepcio pedig egy iskolapadnak megfelelo asztal volt. mindenesetre amint bekerultem a szekbe, es elkezdtem beszelni a doktornovel, kicsit megnyugodtam, a hatvanas eveiben jaro, kedves nemet neni szavat nem mindig ertettem, de megelolegeztem neki a bizalmat, fokent hogy nem volt mas lehetosegem. ugyhogy aznap sipirceltem is a patikaba antiiotikumert es csak dorgott bennem a menku, hogy lehet ekkora alszerencse: masfel evig dolgozok az egeszsegemen a jo bakterium haztartasomon a rosszal szemben, szedem a piszok draga acidophilist minden reggel, es most egyszerre csak kinyirom mindet egy het alatt. brrr…..
mindenesetre penteken, ami mar csak harom napot jelent, lesz az operacio, es megszabadulok ettol a szornyusegtol. meg a fjadalom sem zavar, csak le akarom ezt tudni.
azert buktam ki, azert kezdodott igy ez a bejegyzes, mert be kellett lassam hogy akarhogy is sporolok, otthonmaradok, nem vasarolok (csak bakelit lemezeket) ujbol ott vagyok, hogy nem tudok mozdulni az orszagbol, kuporgatni kell, es meg ha kellene sem tudnek most hazarepulni. bosszant nagyon a dolog.
persze a helyzetnek nem csak fonakja van, sot, nagyon is jo dolgokat csinalok, egeszen jol erzem magam, de ebben az evben (es lehet hogy a tovabbiakban is) megfeszulok abban a szemelyisegvaltozasban amire most kenyszerulok, jelesul abba hogy le kell mondjak az anyagi biztonsag mint legfobb ertekrol.