ma keson keltem es suru napom volt. sok sok aprosag meg nehany nagy dolog, olyannyira kitoltottek a napomat, hogy most ejjel egy van ulok az agyban es mar illenek aludni, de csak most jut arra idom, hogy irjak. elegge lassan es szorvanyosan megy az iras mostanaban, aminek egy csomo oka van. demotivaltsag, faradtsag, mas prioritasok, idohiany, esetlegesen meg nem is erzem ugy hogy tortenne olyan dolog, amit erdemes lenne megirni. a helyzet tovabbra is nehez, de legalabb a nem sullyedunk, hanem tulelunk most eppen. csak jobb lehet, bizom is benne.
ma keson keltem, mert sokaig voltam font. reggel fel hatig. ami nektek otthon reggel fel het. nem tudtam nem fonnmaradni. egy eve kezdtem el olvasni az amerikai elnokvalasztasrol, mikor az mar jo ideje zajlott. akkor csatlakoztam be amikor hillary clinton jobb otletek hijjan mar egyenesen ocsarolta obamat, aki mindezt eleg jol vette, sosem dobta vissza a sargolyot. mig hillary baranyborbe bujt farkaskent olyanokat is megengedett maganak, hogy szerinte McCain jobb elnok lenne mint Obama, addig ez a ficko maradt a pozitiv uzeneteknel, es a grassroot penzgyujteseknel. es az amerikaik szepen lassan besoroltak moge. bazi sok minden tortent, bagyon sokszor izgultam, voltam felhaborodva, es orultem ez alatt az ev alatt, az amerikai elnokvalasztasi cirkusz kulonbozo fordulatainak es esemenyeinek okan. remek narrativ struktura epult fol, olyan volt mint egy addiktiv szappanopera, ahol folyamatosan derultek ki a titkok, jottek elo a hatterbol az ujabb es ujabb szurke eminenciasok (akikrol persze fingom sincs, kik es miert?) – mi tett piszokul ra erre az egeszre? hat persze, az amerikai nyar. igazan kozel ereztem magam a dologhoz, europai laikus megfigyelo letemre.
sok ketelmem van nekem is mint mindenkinek, en sem hiszem hogy uj buddha/megvalto/rastafari emelkedett ki a hatso kertbol es ugrott egy nagyot es eroset az amerikai elnoki szekbe. nem hiszem hogy megoldast fog vagy egyaltalan akar talalni egy csomo olyan problemara ami nekem szemely szerint ideologiailag/gyakorlatilag fontos. nekem es a kis felesegemnk, meg a sok amerikai haverunknak.
ellenben az meggyozodesem, hogy a mostani helyzetben, ilyen korulmenyek kozott, ilyen felhozatal mellett, az amerikaiak a leheto legjobb valasztast hoztak meg. nemmel is meg igennel is. nemet mondtak egy olyan oldalra, amelynek mukodesi elve a megfelelmlitesen a kisember allando szorongatasan, haborus fanatizmuson es oruletbe vitt, szektikus kaliberu vallasi fundamentalizmuson alapszik. igent mondtak egy feketere. egy fiatal, “tapasztalatlan”, jobbara tisztesseges multu feketere. barackban magaban hordja, en ugy erzem, a tortenelmi grandiozitas lehetoseget. mar most csodalkozom azon, hogy meg senki nem lotte agyon az elso fekete elnokjeloltet es baromira csodalkozni is fogok, ha megeli az elso negy ev veget.
azt mondta egy beszedeben, hogy McCain sokan masok serelmezik azt hogy egyaltalan indult. hogy miert?
“azert mert furcsan fog mutatni a kepem a dollaron.”
hat barack, ugy legyen. megerte ebren maradnom tegnap este.