azt hiszem itt az idje hogy irjak nehany pozitiv dolgot is. az johet at annak aki olvas, hogy minden nyomor es szar, es rettenetes a varos, stb. ez bizonyos mertekben igaz is, foleg a valsag miatt vannak allasugyi galibak, de ez nem rajtunk, kisszemelyeken mulik, ehhez ugy ahogy tudunk megprobalunk alkalmazkodni.
ezen felul az egyik legrosszabb dolog az elmult ket honapban az amire attila mutatott ra, hogy minel tobb visszautasitast kap az ember, annal inkabb hajlamos egy folyamatot latni a dologban: miert en? miert mar megint? mi az oka? es persze ilyenkor az ember elkezdi turni fel sajat magat, ami nem vezet sehova, csak melypontokhoz, onmagunk okolasahoz, hogy itt bizony valamit elrontottam. nem vagyok kepes megcsinalni, nem nekem valo ez az egesz. mondanom sem kell, a masfel honap munkakereses felsikeressege elegge sarba tiporta az onbecsulesemet. tanultam, szorgoskodtam, dolgozgattam eddig szegeden, es erre idejovok, a vilag egyik legnagyobb/dragabb/nyuzsgobb varosaba es semmi.

ezt leginkabb az elkeseredes mondatja velem. valojaban van egy jo felallasom. ez a poharszedos melo. amivel csak ennyi a baj, meghozza az onbecsules tukreben csak, hogy poharszedo, takarito melo. ha minden mast egybeveszek az igy hangzik: nem kell utaznom, 6 fontot kapok, kedves es baratsagos emberekkel dolgozom, fonokeim is azok, a munka sem nehez, csak az lehet, ha mondjuk orultek haza van a kocsmaban. ez a melo segitett hozza, hogy jelentkezzem a four corners kurzusra, amirol meg ket het es valoszinuleg kapok is ertesitest, hogy felvettek e vagy sem.
akinek ez uj lenne, vagoi, illetve operatori kepzesre jelentkezem, meghozza ingyenesre (mivel a kocsma leigazolta nekem, hogy 15 orat dolgozom csak – ez egy kitetel volt). magasszitnu, bizonyitvannyal jaro kepzesekrol van szo. az a ket alkalmazott akikkel eddig talalkoztam a cegnel, nagyon pozitivak voltak, es mondtak, hogy remelhetoleg hamarosan talalkozunk. ezek voltak eddig a legjobb pillanataim, elhihetitek!
(ja, a kocsmaban nem 15 orat dolgozom, az csak le lett irva egy papirra – valojaban 3 shiftem van a hetvegere, kb 24 ora. ami a tuleleshez vegulis eleg)
van egy ugynokseg, filmipari ugynokseg, akiket hivogattam munkaugyben immar masfel honapja. semmi. semmi. semmi. most penteken is felhivtam oket, es lass csaodat, a srac akivel beszelni szoktam nem a szokasos dumat tolta hanem: “Figyu, birjom, hogy ennyit telefonaltal es nem adtad fel. ilyen emberekkel foglalkozunk. gyere be jovo heten egy interjura. ne erts felre, most nincs munka a tarsolyomban neked, de bejossz, rendesen regisztralunk es innentol kezdve ha bejon egy melo, azt minden tovabbi nelkul megkaphatod.” – ez igazan jo hir volt, egy lepessel beljebb vagyok, de oszinten szolva nem merek ettol remelni meg semmit, sok remenykedesem romokba dolt mar.

mindezek tetjebe tegnap egy magyar kiallitason, bulin voltam. egeszen jol alakult, ismerkedtem egy kicsit, nezelodtem, ez volt az elso lepes arra, hogy belekruljek az itteni magyar korforgasba. egy szegedi ismerossel, rezivel futottam ossze, aki megismertetett egy budapesti filmszakos lannyal, akivel a filmes ismeretsegi korunk kb fedi egymas. aztan ket szekely fiatallal hozott ossze egy koccintas, majd a szervezovel is dumaltam, akinek anno elkuldtem a kisfilmjeimet, de mivel csak en voltam igy, ezert nem kerultek vetitesre ezen a kis fesztivalon. talan majd legkozelebb. hat igy alakult a tegnap este.

ma meg megyek dolgozni nemsokara.