egy keveset anyamrol

hat akkor most hazamegyek ismet. hugommal egyutt szombat hajnalban es szerda este jovunk vissza.
meghalt a nagymamam. anyum tett felole hogy bekeben menjen el, mar amennyire ezt engedtek a korulmenyek. olyan anyum van, gyerekek, hogy beszartok! amit o most vegigcsinalt es amilyen tartassal abba konnyu lett volna akar egy het utan is beleroppanni. az edesanyja iranti onzetlen es viszonzasban nehezen kifejezett szeretete hajmereszto emberi melypontokon es batorsagprobakon lenditette at mindkettojuket. ugy gondolom az amit anyum tett az utobbi fel evben az igazi hosi karakterrol tesz tanubizonysagot.
most megtanultam hogy nem az a hos aki sarkanyt ol (vagy aki sarkany olest allit magarol), hanem az aki felaldozza mindenet a masik boldogulasaert, viszonzastol es masok elvarasaitol, velemenyetol, es itelkezesetol fuggetlenul. sokat gondolkodtam es tapasztaltam az utobbi idoben arrol, hogy mitol is felnott az ember. es arra jutottam hogy nem evek szama, hanem az oszinteseg es a felelossegvallalas teszi az embert felnotte. sok felnottben csalodtam ebben az idoszakban, rajottem hogy csak idos gyerekek akik az onmagukbeli bizonytalansagot vaganysaggal alcazzak (nagyotmondassal, itelkezessel, es masok okolasaval es cseszegetesevel a sajat problemaik/felelmeik miatt). egyszerre kiabrandito es felvillanyozo volt erre rajonni. arra viszont nagyon szep volt rajonni, hogy az anyum ennek a tokeletes ellentete. de hat akik olvassak ezt a naplot, ti ismeritek es tudjatok is ezt remelem.