kedden volt nagymamam temetese, ezert utaztam haza egy rovid idore nemreg. csaladdal toltottem az egeszet, mindossze nehanyotokkal tudtam csak beszelni, hogyis vagytok, mikent alakulnak a dolgaitok. gratulalok benyonak! gratulok bernatnak es bettinek es koszonom a nagyon hosszu telefonhivast! mindent bele zsoltinak! dani ne hagyja magat megegyszer megteveszteni! nossyinak meg koszi a linkert!

az otthoni toltott ido, ismet hasznos es kifezejezetten tanulsagos volt tul azon hogy szomoru es fellelegzo is volt egyszerre. nagyon hosszu, bonyolult es kimeletlen folyamat volt az utobbi harom honap otthon – nagyon le lett jaratva ez a szo, folyamat a csaladom szemeben. ugyanis igy es nem pedig neven nevezik azt amikor egy betegnek megmondjak hogy gyogyithatatlan. a mamam ebben a folyamatban meghalt, ez a folyamat a meghalasrol szol, es nem lehet ellene tenni semmit sem. es mivel az orvosok vagy felnek kimondani szavakat (hogy a beteg meg fog halni), vagy nincsenek kikepezve hogyan beszeljenek okosan es diplomatikusan a beteggel vagy a hozzatartozojaval, ennyivel ott is hagyjak oket, hogy kuzdejenek meg vele. semmi segitseget nem nyujtanak, es semmilyen iranyba nem terelik a gondozot, vagy a beteget, egyszeruen magukra hagyjak oket.
ebben a folyamatban volt edesanyam a mama legfobb tamasza, es mindent egyutt talaltak ki, dolgoztak es probaltak ki. amennyire lehet, anyum bekes es fajdalommentes elmenetelt biztositott a mamanak. ebben sokat szamitott minden egyes tanacs, telefonhivas, vagy sms, ugyanis anyum, ahogy o mondja, ebbol meritett erot. Ti, akik segitettetek akar csak egy szoval is, nagyszeruen tettetek, es koszonom nektek! koszonom!

kesztolcon a csaladi dolgokon tul (ami persze sokkal tobbet takar mint amit most leirtam) en kifejezetten fantasztikusan ereztem magam. bicikliztem, setaltam, kutyaztam, es osszefutottam ezzel azzal. regi es uj ismerosokkel. pincezni sajnos nem volt idom, de nem is baj, az utobbi par alkalommal elegge megkinzott a sok alkohol amit otthon elfogyasztottam. jobb volt most a hegyektol es a kanyargos, dimbes dombos utacskaktol megreszegulni. szedtem szedret, amit mindig elfelejtek hogy angolul mulberrynek hivnak, rendesen ket marekre, illetve valamennyi korai epret, malnat, es meggyet is.

erdekessegkeppen meg belefuznem a csaladrol, hogy legutobb amikor otthon voltam a masik, a kesztolci mamamnak tudtara adtam hogy nagyon nagy hianyerzetem van a mamaimmal kapcsolatban. ugy erzem hogy sokkal, de sokkal tobbet beszelhettunk volna es baratkozhattunk volna az eletben eddig, es a fene essen bele csinaljuk mar inkabb igy a jovoben. persze elkezdte terelni a szot, mint aki meg se hallotta volna mit is mondok. viszont a mostani alkalommal a mind a harom talalkozasunk nagyon tartalmas volt. az elsonel elbeszelgettunk a testverek kozotti nehezsegekrol, a halalfelelemrol, es a fuggetlensegrol. a masodik alkalommal elmondta a maga fura, kicsit zavaros modjan mit is gondol a tulvilagrol. harmad izben pedig elmeselte a lakasa tortentet, mikor es mikent lett azza alakitva ami most.
nagyon orultem ennek, mert egyre inkabb kezdek belefaradni az illemen es a szabalyokon alapulo rokoni kapcsolatokba, kezdem elvesziteni a turelememet es a toleranciamat. nagyon, nagyon sajnalom hogy a masik mamammal erre nem kerult sor, es mar nem is kerulhet. biztos vagyok benne vele is jutottam volna valahova, de nem kaptam idoben eszbe hogy tenni kellene ezert. ugyanakkor azt is gondolom hogy nagyban az idosebb, felnottebb ember felelossege a gyereke, keresztgyereke, az unokaja vagy akar eppen a dedunokaja fele, hogy bator lepeseket tegyen a baratsag iranyaba, hiszen o az aki mar csak az eveinek okan is tobbett latott, tobbet tapasztalt, es jobban tudja az ido mulasat. nagyon boldogit hogy meg ha nehezen korvonalazva is, de ez zajlott most a kesztolci mamammal. ennek hala sok mindent el tudok nezni most mar, ami eddig szurkalt vele kapcsolatban.