nem nagyon tudok még mit Ãrni, mert se az ihlet nem kerülget, se nem pihentem ki magam eléggé ahhoz hogy összeszedjem mi is történt az elmúlt két és fél hónapban itt magyarországon. maradnak most a tények.
mult hét pénteken este nyolckor leadtam a az összes ‘asset’et ami nálam volt, és ezzel szabadultam meg a munkámtól teljes mértékben. kikerült a kezembÅ‘l három winchester, egy macbookpro, 32 DVcam kazetta, egy halom DVD, és a produkcios telefonom. majd sirva fakadtam örömömben, de leglábbis arra gondoltam hogy fogom az átvételi elismervényt, bekeretezem, és kiteszem a falra, de talan inkább a diplomám mellé. azt hiszem ennél nagyobb vizsgám még nemigen volt az életben. próbára lett téve a munkabÃrásom, a jellemem, a kitartásom és a kreativitásom is. a jellemen kÃvül a többi már korábban is, bár aligha ilyen mértékben.
amikor szombat este a záróbulin beszélgettem a Istvánnal, aki a transzportot koordinálta, Å‘ mondta hogy itt szerinte a legfontosabb kérdés, hogy megtörtünk e ebben a filmben, ebben a munkában. azt hiszem, nem. bár nikolai egész égig azon volt hogy betÅ‘rjön, faszább, keményebb, hazugabb, és alattomosabb embert csináljon belÅ‘lem, ez nem sikerült. bár az biztos hogy kérgesebb lettem, számÃtóbb, öntudatosabb, és határozottabb, de nem árultam el az értékrendemet. Å‘, a volt fÅ‘nököm hiszi azt hogy elárultam, ami nem igaz, de kényes téma annyira hogy nem mesélem itt el. összegezve inkább csak annyit mondanék, hogy nem lettem a kedvéért bűnözÅ‘.
most visszamegyek londonba, este hatra már ott is leszek. a következő heteket pihenéssel, olvasással és zenehallgatással fogom tölteni. a fizetésemből lehet hogy beruházok egy macintoshra, de legalábbis 15 új lemezre és talán egy új lemezjátszóra. aztán hogy mikor jövünk legközelebb haza, azt mondom majd amint többet tudok, bár a jövőképem ködös nagyon, egyetlen dologban vagyok egyre biztosabb. az pedig a kanadába költözés három éven belül. úgy érzem ott az én igazi helyem.