ferde a lakas ahol eppen vagyunk. ugyan a negyediken van, de meg van csuszva az epulet meg annal is jobban mint az elozoben volt. igy erdekes modon mindig gurulok egy kicsit alvas kozben, aztan meg visszakuszok ami Ct rendre folebreszti, szoval ezen a teren nem valtozik semmi. alszunk is meg nem is.
amugy london eszaki reszen vagyunk, ami meglepoen szinesebb mint kelet london. ott leginkabb banglasiek voltak a rezidenszek, itt viszont jamaikaikatol etiopokig, muzlimokig minden van. legalabbis az ettermek es az utcak nepe tanulsaga szerint. ebben az elso fel hetben amiota itt vagyok, alig hagyom abba az alvast es evest (istenem milyen jo vegre kimelo es igazan taplalo kajakat enni, amit meg is tudok emeszteni egykonnyen). a lakas pici ugyan, de szuperul elferunk, bar ki kellett pakolnunk egy csomo dobozt a lepcsohazba.

vegre el tudunk menni otthonrol es etteremben kajalni. abszurd hogy mindezt egy magyarorszagi munkanak koszonhetem. az elozo evben nem hogy etteremben nem ettunk, kocsmaban nem ittunk sort Cvel. ugy vigyaztunk minden egyes fityingre mintha az utolso szalamaszal lenne. most jobb a helyzet, mar haromszor voltunk, no persze azert olcso, etteremben, ettunk krisnas kajat, etiopot, es jamaikait is, bar ez utobbibol tobbet nem kerek koszonom.

most mar csak a helyi kultur es sportintezmenyekbe valo beiratkozas van hatra: konyvtar, uszoda, konditerem, eszak londoni buddhista kozpont. igen igen. itt is van egy…