Author: hb

C gepet nyuvom mar egy ideje. lassul es akadozik szegenyke. tudtok nekem tanaccsal szolgalni, mit tehetek altalanos karbantartas cimen? dell laptop windos xpvel.

nem sokat aludtam. emlekszem ra korabbanrol hogy a bolcsessegfog huzas alkalmaval nyavajas dolog elegge az alvas. most azzal vot/van bajom hogy a seb nem akar rendesen begyogyulni. ugyan elallt a verzes tegdnap este, es ejjelig nem si volt gond, de harom ora korul kikecmeregtem az agybol nehany nagyobb nyeles utan, lementem a furdoszobaba es a tukorben vizsgalodva eszrevettem hogy oppa, egy jo nagy adag alvadt ver csimbok van a szamban es ki akar pottyanni. szoval az addig begyogyult resz szepen leszakadt es kezdodott ujbol. aztan reggel hetkor ez ismet megtortent. nagyon erdekes egyebkent egy hosszan nyulo alvadt vermasszat kiszedni a szambol, de mas nagyon nem tudok csinalni most. remelem, piszokul remelem hogy ma rendbejon a dolog es szepen begyogyul a seb, aztan ehetek is majd rendesen valamikor mar.

a mutet tegnap delutan 4kor volt, bar nem nagyon nevezheto mutetnek. kaptam harom injekciot, vartam fel orat, beszelgettunk Cvel, majd amikor visszamentem a szekbe, o elindult vasarolni, hogy legyen valami gyumolcs amit otthon majd eszegethetek amig o elmegy a baratainkhoz. visszaultem, a doktorno (kb 60 eves nemet holgy, nagyon kedves), kapargaszott egy fel percet (gondolom szethuzta az inyemet, ugyanis mondta hogy a fog nincs kint rendesen, bajos lehet a kiszedes), aztan benyult a szamba kezzel (legalabb is en nem lattam a kezeben semmilyen fogot) es kihuzta a fogamat. egy perc. magamhoz sem tertem a gyonyortol, mar kint is voltam a rendelobol. es csak telefonaltam C utan hogy johet is vissza. pffheuuw!

most egyedul vagyok. Steven es C elment egy baratunkhoz hazibulira, aztan este meg jazzkoncertre. en meg itthon, eh… jo lett volna menni, sot C is uzent meg az ejjel hogy nagyon bejott volna nekem szerinte. meg hogy apumnak kellett volna dobolni ezen a koncerten.. gyanus hogy az asszonypajtas egy kicsit becsiccsentett.

jaj, istenem. uh, nemreg annyira felboszitettek, hogy le kell irjam.
a sok hazajaras mostanaban, meg nemi szuloi segitseggel is, sajnos rendre visszatett a 200 font kornyekere, aminek vegul is orulok, mert lehet rosszabb, futhattam volna mar ki teljesen is a penzekbol, es elhetnek kunyeralt apropenzen ha nem lenne munkam. de szerencsere ven. amit vartam tole, hogy rendbe teszi majd eziranyu gondjaimat, az sajnos tovabbra is tolodik a vegtelenbe.
nem nagy a baj, szo sincsen rola, csak azon kell kapjam magam hogy lassan itt leszek az elso ev vege fele es nem engedtetik meg nekem hogy rendezzem az ugyeimet. nem okolni akarok, barkit vagy barmit is ezert a karmikus ordogi korert, csak nyalogatom az onerzetemen esett sebeket.
azt hiszem ennek az evnek a legnagyobb tanulsaga ez. hogyan lehet adossagban, a kiadasokat orlangon tartva tulelni. mindig is irtoztam ettol, de el kell fogadjam hogy london es az uj elet egy hosszu tavon megterulo befektetes, es nagyon sokat kell vltoztatnom magamon, ahhoz hogy jol viseljem.
a have 50-60 fontnyi gyogyhatasu termek (amit meeg igy is olcsobban kapok mint az egyszeru halando, akinek nincs 33% kedvezmenye), a nemreg bevasarolt bicikli (ami vegeredmenyben sporolast jelent amig el nem lopjak), es az otthonletek mellett (amik szerencsere nem a repjegyek miatt fajtak, hanem a kihagyott munkanapok miatt), most ujabb boszorkanyossaggal nezek szembe.
a legutobbi otthonlet alatt gyotort a fejfajas, amit fogfajas kovetett, majd egyszercsak beletatogtam a tukorbe es meglattam a problema gyokeret, a felszinre toro bolcsessegfogat, amely jelen allapotban mar ugy fesziti szejjel a bal felso fogsoromat, hogy tisztessegesen meg is ijedek minden alkalommal. erre a problamara mult szombaton eszmeltem ra, es ekkor akadtam ki. elkezdtem nezni a jegyeket haza, mikor is lehetne, mennyibol, es a hajam egnek allt a szamoktol. julius augusztus. szezonarak. mint a villamcsapas jott a felismeres hogy ez igy nem fog menni, es nem tudom mit tehetek. az allandoan jelen levo es novekvo fajdalom zavart, annak az eselye pedig hogy most szetroncsolodik a fogsorom egynegyede.
rogvest kutatni kezdtem az itteni lehetosegeket, no persze csak egy gyogysor utan, es kiderult hogy vegulis kivitelezheto egy kivetel itt londonban is. masnap reggel pedig elkezdtuk az izzadt telefonalast, es csodak csodajara be is kerultem aznap fel 12re egy nemet doktornohoz keletlondon sziveben, hackney centralban, ami a mocsokrol, buzrol, a tomegrol, a forgalmi dugokrol, es a rengeteg gyanus alakrol ismeretes. a rendelo ahova beleptem, sem volt sokkal szivmelengetobb: hetvenes evekbol maradt rongyos plakatok a falon, pici varoszoba muanyagszekekkel, a recepcio pedig egy iskolapadnak megfelelo asztal volt. mindenesetre amint bekerultem a szekbe, es elkezdtem beszelni a doktornovel, kicsit megnyugodtam, a hatvanas eveiben jaro, kedves nemet neni szavat nem mindig ertettem, de megelolegeztem neki a bizalmat, fokent hogy nem volt mas lehetosegem. ugyhogy aznap sipirceltem is a patikaba antiiotikumert es csak dorgott bennem a menku, hogy lehet ekkora alszerencse: masfel evig dolgozok az egeszsegemen a jo bakterium haztartasomon a rosszal szemben, szedem a piszok draga acidophilist minden reggel, es most egyszerre csak kinyirom mindet egy het alatt. brrr…..

mindenesetre penteken, ami mar csak harom napot jelent, lesz az operacio, es megszabadulok ettol a szornyusegtol. meg a fjadalom sem zavar, csak le akarom ezt tudni.

azert buktam ki, azert kezdodott igy ez a bejegyzes, mert be kellett lassam hogy akarhogy is sporolok, otthonmaradok, nem vasarolok (csak bakelit lemezeket) ujbol ott vagyok, hogy nem tudok mozdulni az orszagbol, kuporgatni kell, es meg ha kellene sem tudnek most hazarepulni. bosszant nagyon a dolog.

persze a helyzetnek nem csak fonakja van, sot, nagyon is jo dolgokat csinalok, egeszen jol erzem magam, de ebben az evben (es lehet hogy a tovabbiakban is) megfeszulok abban a szemelyisegvaltozasban amire most kenyszerulok, jelesul abba hogy le kell mondjak az anyagi biztonsag mint legfobb ertekrol.

kedden volt nagymamam temetese, ezert utaztam haza egy rovid idore nemreg. csaladdal toltottem az egeszet, mindossze nehanyotokkal tudtam csak beszelni, hogyis vagytok, mikent alakulnak a dolgaitok. gratulalok benyonak! gratulok bernatnak es bettinek es koszonom a nagyon hosszu telefonhivast! mindent bele zsoltinak! dani ne hagyja magat megegyszer megteveszteni! nossyinak meg koszi a linkert!

az otthoni toltott ido, ismet hasznos es kifezejezetten tanulsagos volt tul azon hogy szomoru es fellelegzo is volt egyszerre. nagyon hosszu, bonyolult es kimeletlen folyamat volt az utobbi harom honap otthon – nagyon le lett jaratva ez a szo, folyamat a csaladom szemeben. ugyanis igy es nem pedig neven nevezik azt amikor egy betegnek megmondjak hogy gyogyithatatlan. a mamam ebben a folyamatban meghalt, ez a folyamat a meghalasrol szol, es nem lehet ellene tenni semmit sem. es mivel az orvosok vagy felnek kimondani szavakat (hogy a beteg meg fog halni), vagy nincsenek kikepezve hogyan beszeljenek okosan es diplomatikusan a beteggel vagy a hozzatartozojaval, ennyivel ott is hagyjak oket, hogy kuzdejenek meg vele. semmi segitseget nem nyujtanak, es semmilyen iranyba nem terelik a gondozot, vagy a beteget, egyszeruen magukra hagyjak oket.
ebben a folyamatban volt edesanyam a mama legfobb tamasza, es mindent egyutt talaltak ki, dolgoztak es probaltak ki. amennyire lehet, anyum bekes es fajdalommentes elmenetelt biztositott a mamanak. ebben sokat szamitott minden egyes tanacs, telefonhivas, vagy sms, ugyanis anyum, ahogy o mondja, ebbol meritett erot. Ti, akik segitettetek akar csak egy szoval is, nagyszeruen tettetek, es koszonom nektek! koszonom!

kesztolcon a csaladi dolgokon tul (ami persze sokkal tobbet takar mint amit most leirtam) en kifejezetten fantasztikusan ereztem magam. bicikliztem, setaltam, kutyaztam, es osszefutottam ezzel azzal. regi es uj ismerosokkel. pincezni sajnos nem volt idom, de nem is baj, az utobbi par alkalommal elegge megkinzott a sok alkohol amit otthon elfogyasztottam. jobb volt most a hegyektol es a kanyargos, dimbes dombos utacskaktol megreszegulni. szedtem szedret, amit mindig elfelejtek hogy angolul mulberrynek hivnak, rendesen ket marekre, illetve valamennyi korai epret, malnat, es meggyet is.

erdekessegkeppen meg belefuznem a csaladrol, hogy legutobb amikor otthon voltam a masik, a kesztolci mamamnak tudtara adtam hogy nagyon nagy hianyerzetem van a mamaimmal kapcsolatban. ugy erzem hogy sokkal, de sokkal tobbet beszelhettunk volna es baratkozhattunk volna az eletben eddig, es a fene essen bele csinaljuk mar inkabb igy a jovoben. persze elkezdte terelni a szot, mint aki meg se hallotta volna mit is mondok. viszont a mostani alkalommal a mind a harom talalkozasunk nagyon tartalmas volt. az elsonel elbeszelgettunk a testverek kozotti nehezsegekrol, a halalfelelemrol, es a fuggetlensegrol. a masodik alkalommal elmondta a maga fura, kicsit zavaros modjan mit is gondol a tulvilagrol. harmad izben pedig elmeselte a lakasa tortentet, mikor es mikent lett azza alakitva ami most.
nagyon orultem ennek, mert egyre inkabb kezdek belefaradni az illemen es a szabalyokon alapulo rokoni kapcsolatokba, kezdem elvesziteni a turelememet es a toleranciamat. nagyon, nagyon sajnalom hogy a masik mamammal erre nem kerult sor, es mar nem is kerulhet. biztos vagyok benne vele is jutottam volna valahova, de nem kaptam idoben eszbe hogy tenni kellene ezert. ugyanakkor azt is gondolom hogy nagyban az idosebb, felnottebb ember felelossege a gyereke, keresztgyereke, az unokaja vagy akar eppen a dedunokaja fele, hogy bator lepeseket tegyen a baratsag iranyaba, hiszen o az aki mar csak az eveinek okan is tobbett latott, tobbet tapasztalt, es jobban tudja az ido mulasat. nagyon boldogit hogy meg ha nehezen korvonalazva is, de ez zajlott most a kesztolci mamammal. ennek hala sok mindent el tudok nezni most mar, ami eddig szurkalt vele kapcsolatban.

hat akkor most hazamegyek ismet. hugommal egyutt szombat hajnalban es szerda este jovunk vissza.
meghalt a nagymamam. anyum tett felole hogy bekeben menjen el, mar amennyire ezt engedtek a korulmenyek. olyan anyum van, gyerekek, hogy beszartok! amit o most vegigcsinalt es amilyen tartassal abba konnyu lett volna akar egy het utan is beleroppanni. az edesanyja iranti onzetlen es viszonzasban nehezen kifejezett szeretete hajmereszto emberi melypontokon es batorsagprobakon lenditette at mindkettojuket. ugy gondolom az amit anyum tett az utobbi fel evben az igazi hosi karakterrol tesz tanubizonysagot.
most megtanultam hogy nem az a hos aki sarkanyt ol (vagy aki sarkany olest allit magarol), hanem az aki felaldozza mindenet a masik boldogulasaert, viszonzastol es masok elvarasaitol, velemenyetol, es itelkezesetol fuggetlenul. sokat gondolkodtam es tapasztaltam az utobbi idoben arrol, hogy mitol is felnott az ember. es arra jutottam hogy nem evek szama, hanem az oszinteseg es a felelossegvallalas teszi az embert felnotte. sok felnottben csalodtam ebben az idoszakban, rajottem hogy csak idos gyerekek akik az onmagukbeli bizonytalansagot vaganysaggal alcazzak (nagyotmondassal, itelkezessel, es masok okolasaval es cseszegetesevel a sajat problemaik/felelmeik miatt). egyszerre kiabrandito es felvillanyozo volt erre rajonni. arra viszont nagyon szep volt rajonni, hogy az anyum ennek a tokeletes ellentete. de hat akik olvassak ezt a naplot, ti ismeritek es tudjatok is ezt remelem.

a mai napon vagas zajlik, az emlitett Johnson and Johnson szajoblito reklame. en meg mint a kis pincer igyekszem illedelemesen korulugralni a vendegeket. de persze nem megy minden siman. van hogy bennehagyom a teafiltert a teaban, van hogy tul sok vajat kenek a kenyerre. mindenesetre a nap vegere meglatjuk majd hogyan is teljesitettem sue szerint.. most csak izgulok hogy ne masszak tul sokat a vendegek agyara, de ne is gondoljak hogy megfeledkezem roluk. az ures idoszakban pedig itt blogolok az egyik eppen kihasznalatlan vagoszobaban es azon gondolkodom milyen jo is lenne itt egy lemezjatszo.
jaj istenem de beleszerelmesedtem a bakelitekbe… meg ha maceras is egy kicsit a dolog, akkor is nagy elmeny dj krusht es vadimot hallgatni szabo gabor es tom jones utan. na jo a tom jonest kihuzom es irok inkabb david bowiet 🙂

amugy meg most eppen a tea es kavefozo uzemmodba lettem beallitva a munkahelyen, ugyanis tul sok a vendeg az irodaban. ja es megvalami:
ezt a rekalamot ami eppen vagas alatt van valoszinuleg ti is fogjatok majd latni, ugyanis vilagforgalmazasra megy. a rendezoje pedig Tomek Baginski. hmm, beugrik? Cathedral? Fallen Art? no a reklamtol nem kell szerzoi kezugyesseget varni majd.

megvolt az elso uj munkanap. hehe, elegge laza volt. a fonokasszony fogorvoslati elfoglaltsagok miatt csak delutan negykor erkezett meg. egeszen addig Chrissel, a masodvagoval, szemelyi asszisztenssel dumaltam, dolgozgattam. reggel rogvest belekezdtunk egy intenziv kepzesbe avid es digitalizalas ugyben. csak ugy kapkodtam a fejem, de vegulis delre kifutott a szufla es csak legyeskedtem az irodahazban.
egy kicsit paraztam mi lesz amint a fonokasszony betette a labat, de olyan laza volt mintha a boltban lettem volna. egy rossz pillanat sem volt a mai napban, pusztan csak arr panaszkodhatok hogy reggel nyolckor indultam otthonrol es este nyocra ertem haza. ez azert elegge vesenszurt, megvallom.
most faradt vagyok es varom hogy elkeszuljon a halvacsora miat gergo foz eppen a konyhaban.

nem is olyan regen ebben a postban meseltem el a kiabrandulasomat amiatt hogy nem vettek fol arra a kurzusra amire gyurtam. azt mondtak nincs sajnos eleg tapasztalatom, es igy nehez lenne nekem gyakornoksagot talalni, es ha igen akkor is csak valoszinuleg valamilyen szolgai munka lenne belole. es mivel szar helyzetben van az ipar (istenem, hanyszor hallotam mar ezt), meg ezzel is nehezebb lenne az ugyem.

ezek utan ket hettel tortent az amit az elozo postban olvastatok. bevallom oszinten nagyon hirtelen jott, nem voltam folkeszulve es nehezen mozdultam ra a dologra a sok bizonytalansag miatt. jobban ereztem volna magam egy kurzus esernyoje alatt, es eppen az az amire C ramuotatott tegnap: szerinte itt az ideje hogy kilepjek vegre az ilyen vedett jatszoterekrol, bele a tenyleges iparagba. ugy gondolja, eleget toltottem mar iskolakban, jot fog tenni egy masfajta tapasztalat. en meg csak hummogtem, hogy igen, no persze, de azert megiscsak az eredeti verzio kepzes lett volna, papirral, sok okos ember iranyadasaval tanacsaival. es erre olyan valaszt kaptam amire egyaltalan nem szamitottam. Katy elmondta Cnek nemreg (ugyanis Katy beugrott a boltba) hogy miert is nem kerultem be tenylegesen a kurzusra. a treningkozpontban dolgozok szerint nincs szuksegem a kurzusra, valos tapasztalatra van szuksegem a vadvilagbol. vegulis ugyanazt mondta amit eddig is hallottam toluk, csak maskeppen fogalmazta meg a dolgot, es ugy erzem igy teljesen mast jelent.

elegge random modon eloszor az jutott eszembe, hogy a fenebe is, orulok neki hogy ilyen szerencsem van, de Szilardot is nagyon szivesen latnam egy ilyen tortenetben, sot igazabol ugy erzem o meg jobban meg is erdemelne nalam az ilyen lehetosegeket. Szilard cimboramnak ugyanis istenadta es teljesen termeszetes, belulrol fakado tehetsege van mindehhez amit en meg csak most kezdek kapisgalni. ha valaki hat o gyonyoruen megallna a helyet az ilyen kihivasokban.

mindenesete most en turom fol az ingujjamat es merulok bele nyakig az itteni reklamiparba holnap. jon a Johnson & Johnson szajoblito reklam nyersanyaga a majorkai forgatasrol en meg majd igyekszem lepest tartani az intenziv kaosszal ami elorealthatolag lesz a Sue Moles Editing-ben.

(bevallom, be vagyok szarva rendesen..)

kicsit bovebben:
hetfon szabadnapos voltam es egesz nap tettem vettem itthon, de nem nagyon haladtam a dolgaimmal. adovisszaigenylest akartam intezni, de nem sikerult atjutnom a foglalt vonalakon, orvoshoz mentem, de csak kesobb lesz vervetel, meg persze lemezeket hallgattam, valogatas vegett, mit is akarok megtartani es mitol kell megszabadulni hamar. delutan negykor csorgott a telefon, Katy keresett a treningkozpontbol, es azzal nyitotta a beszelgetest, hogy mikor tudok uj munkaba allni?

phhh… ez volt az elso reakciom, mert vasarnap, azaz egy nappal korabban Yoramnal voltunk (hugom, C es en), tudjatok a high end akademiai filmkonyvkiado igazgatoja, aki arrol beszelt hogy jon egy uj project, meg nem teljesen biztos, de nagyon valoszinu, es a heten tobbet fog tudni rola. most ez egy uj bolt es kavezo es galeria nyitasa, ahova ossze akar szedni egy csapatot, akik mindenesek lennenek. a feladatkorok az egyszeru eladastol kezdve a kiallitas es konferencia szervezesig lathatoak most. volt orom, hiszen szent meggyozodesem hogy Yoram kiadoja (link) az egyik legfontosabb filmes kiado a europaban, es ezaltal a vilagon is. persze lehet hogy rosszul gondolom, de elegge meggyozo az ahogy kethetente jon ki kb 4 uj konyv naluk, altalam ismert vagy csak ismerni vagyott temakban. annyiban maradtunk, hogy a heten beszelunk, amint tobbet tud, de most meg el kell ugrania egy romaniai filmfesztivalra.

miutan ezt folvazoltam Katynek, o csak annyit mondott hogy ez kb teljesen fantasztikusan hangzik, mire en azt hogy az valoban, de ha erre megyek akkor leallitom a szakmai fejlodesemet legalabb egy evre. es ez nehez dontes lenne.

amivel Katy hivott az a kovetkezo volt: az egyik treningtarsunk, egy olasz no, nem valt be egy munkahelyen. alig jelent meg es amikor elment dolgozni azonnal vagni akart, nem vette tudomasul hogy o tanonc, gyakornok, effektive runner (loti-futi). kb 5 het utan lett teljesen elege a cegnek Sylviabol, es most keresnek valaki mast. Aki motivalt, aki erti az elorehaladasi folyamatot, aki kreativ, aki szivvel lelekkel benne lenne egy hosszabb karrier kialakitasaban a reklamipraban.

phhhew again… hat elegge le lettem sokkolva, foleg hogy Katy elmondta Suenak, hogy tud egy tokeletes es teljesen elhivatott jeloltet erre. kaptam egy kis gondolkodasi idot, amit ugyesen kihasznalva elszaladtam a boltba, magam melle allitottam Ct es elmentunk Katyhez szemelyesen beszelni. mivel ez is jol alakult kituztuk hogy masnap delutan 2kor legyen egy interju.

sokat, nagyon sokat toprengtem, hogy akkor ez igy most jo is lesz vagy sem. teljesen tanacstalan voltam, es ezert elkezdtem aggodni, es parazni azon hogy milyen nagy dontes elott allok. most mar latom hogy ez folosleges volt, hiszen hetfo este meg csak ket lehetseges lehetoseg allt elottem illetve persze a biobolt, ahol meg jol erzem magam.

masnap munkaba menet eszembe jutott, hogy Steve (a nagyszaju, vicces es pletykas meleg buddhista baratom, akivel dolgoztam aznap, talan tudna tanacsot adni).
amint kiejtettem a szamon azt hogy Sue Molesszal van interjum aznap delutan fennhangon elkezdett rohofni es mondta hogy akkor jon majd o is es tekilazunk. Steve ugyanis kb a nyolcvanas evekben felkapott es dijnyertes 35mm-es reklamvago volt. aztan begozolt es elment kulonbozo buddhista uzleteknek, es pizzeriaknak dolgozni.
hat ismeri Sue-t. ugyan nem talalkoztak jo 15 eve, de nagyon jo baratsaggal gondolnak egymasra mint az kiderult. Steve akkor fejezte be filmipari karriert mikor Sue sajat valllalkozasba kezdett. A Sohoban, a Carnaby street egyik sarkan.

Ez jo tizenot eve volt. gyanitottuk hogy akkor egeszen jol mehet neki, hiszen fuggetlen kis cegkent fennmaradt ennyi ideig, egy nagyon is kozponti helyen, es ezek mellett teli van munkaval, hiszen kell neki valaki aki mega heten munkaba all. Steve szerint nagyszeru norol van szo, teljesen jo kezekben van az ember ha o nevel ki belole egy reklamvagot.

Ez volt a meghatarozo lokes. erre vartam. egy olyan velemenyre, amire adhatok, aki tudja mirol beszel, es esetleg meg ismeri is a leendo kenyeradomat. jo erzesekkel vagtam neki az interjunak.

lassan mar vegere erek a tortenetnek, de az interjit magat azer meg elmeselm 🙂
kettore erkeztem, es negyig maradtam. azt hittem fel oras interju lesz. masfel oras lett. amibol egyebkent en mindossze a negyedeben beszeltem, Sue pedig a maradek idoben magyarazott a reklamiparrol a kihivasok munkak vegyessegerol, kiszamithatatlansagarol, a vagok es a tenyleges vagas szereperol ebben, illetve arrol hogy mit is jelent az ha valaki ezen a palyan akar elhelyezkedni. milyen folyamatot, hany evet. es arrol is beszelt hogy olyasvalakit keres akit megtartana a cegnel es ezert nem csak loti-futirol van szo hanem egy az egyben szakmai kepzesrol is. bele a melyvizbe, mar most csutortokon, ugyanis ugyfel erkezik, a Johnson and Johnsontol, es egy szajoblito reklamrol van szo.

sokszor szohoz sem jutottam, mert csak meselt es meselt. aztan egy ido utan mar rakerdeztem konkretan, hogy akkor jol ertem? itt most engem szivesen latnanak? mi az hogy – jott a valasz.

hat ez tortent. aztan tegnap este szepen berugtam harom sortol, kozben meg csak pakolgattam a lemezeket a nagyszobaban, mikozben takaritottam. meg irok ma, mert van egy kis mas mondanivalom is ami ehhez kapcsolodik, de ez volt a legfontosabb most.